A Katha Upanisád
Nacsikétasz utazása a halhatatlanságba
Mahamandaleshwar Swami Jasraj Puri kommentárjaival

Részletetek a magyar fordításból

Nacsikétasz csak ült csendben, mozdulatlanul. Arcizma sem rezdült a Jáma által felajánlott gazdagság hallatán. Így felelt nyugodtan:

- Ó Jáma! Ez a világ, mindazzal együtt, amit ajánlasz, időleges. Nagyon rövid az élet, végül minden élő elveszíti az erejét és elpusztul. Te vagy ennek a tartománynak az ura. Tartsd meg a táncokat és dalokat! Tartsd meg mind a kocsikat, lovakat, elefántokat és aranyat! Az embert nem elégíti ki pusztán a gazdagság. Mire Veled találkozunk, minden bizonnyal megkapunk minden gazdagságot, amire csak szükségünk volt. Te szabod meg, hogy meddig élünk. Tényleg az a kegy az egyetlen, amit egyáltalán érdemes kérni!

Ha egy halandó megközelítette már a halhatatlanok nem múló világát, tisztában van a szépség és az élvezet természetével, mérlegelvén ezeket, találhat-e örömet a hosszú életben? Ó Jáma, beszélj nekem arról a tudásról, amely túl van mindezen, s amely – mint mondod – még az istenek számára is nehezen megragadható! A tudásról, amely nagy eredményekre vezet! Ezen a tudáson kívül, amely feltöri a Nagy Titkot, nincs más kegy, amelyért imádkoznék!

Hungarian Translation (C)2022, Yoga in Daily Life

A radzsasztáni tituri madár (indiai bíbic) a földre rakja tojását. Ha valaki megközelíti a fészküket, a szülő madarak nagy dérrel-dúrral védik. Ám a rikácsolásukkal és szaladgálásukkal ellentétes hatást érnek el, hiszen csak felhívják a figyelmet arra, hogy ott mögöttük van valami, ami kincset ér. Ahogy a betolakodó közelít a fészekhez, egyre nagyobb lesz a zaj – úgy vezet oda, mint valami GPS! A kísértések hosszú sorával így árulja el önkéntelenül Jáma Nacsikétasznak, hogy most az értékes kegyet kéri.

Az ember keresi a megelégedettséget, az örömöt, szeretetet, biztonságot és elismerést. A karrier, az emberi kapcsolatok, a sport, vagyon, társadalmi állás, a művészet, a visszavonulás – mind annak a törekvésnek az eszközei, hogy örömre és megelégedettségre leljünk. Nacsikétasz világosan látja, hogy az öröm és a megelégedettség, amit keres, belül van. Belül őbenne is és mindenki másban is. Még nem tudja, hogyan lehet ezt elérni, de teljes mértékben tudatában van a létezésének.

Mivel eljutott Jáma kapujáig, Nacsikétasz már a saját szemével látja, hogy van valami azon a halandó világon túl, amit rövid élete során megtapasztalt. A halál valami ismeretlen, ami többnyire a félelem és a kétség fátyla mögött rejtőzik. De Nacsikétaszban nincs ilyen félelem. A tapasztalat, hogy eljutott Jáma házáig, megerősítette a meggyőződésében, hogy nincs miért félnie és most végképp elszánta magát, hogy tovább hatol a megértésben.