Élete Sydney déli részén kezdődött, hosszú hajú, gördeszkás, Sutherland Shire-i srácként. Iskolai tanárok gyermekeként, fizioterapeutának tanult. Jelenleg 38 éves, Indiában él, egy monasztikus rend nagy tiszteletben alló, higgadt, inspiráló vezetője.Mindezt 12 év alatt.

 

 

A spirituális utazás az iskolában kezdődött, angol irodalom órán, romantikus költőkkel, Keats, Wodsworth és Coleridge verseivel. Szabadidőm jelentős részét a lakhelyemhez közel eső NSW Királyi Nemzeti Parkban töltöttem. A nemzeti parkban tanultam, egy vízesés mellett. Megtapasztaltam ott egy energiát, Isten energiáját a természetben és mindenben. Elkezdtek érdekelni a jógagyakorlatok, a buddhizmus, a zen. 22 évesen elmentem néhány barátommal egy Jóga a Mindennapi Életben kurzusra, a gördeszkámon Cronullába. Ott kezdem el igazándiból jógát gyakorolni. Voltam néhány órán korábban, de ez egy tanfolyam volt és számomra kulcsfontosságú, hogy volt önvizsgálati meditációs gyakorlat is. Kilenc hónapot Sydney-ben gyakorlással töltöttem, majd úgy döntöttem Indiába megyek, hogy megtapasztaljam milyen ashramban élni. Egy Sydney-ben tett látogatása alkalmával találkoztam a Gurummal, Paramhans Swami Maheshwaranandával, az ő ashramjába mentem Indiába.

 

 

Az ashramban jógát gyakorlunk, de igazándiból ez egy életmódról szól. Az idő nagy része karma jógával, önzetlen szolgálattal telik. Volt egy év, amikor kizárólag a mesterem Gurujija, Paramhans Swami Madhavananda szolgálatában voltam. Abban az évben a nap 24 óráját vele töltöttem, főztem neki, takarítottam, elláttam a vendégeit és vele ültem mialatt meditált. Ez olyan tapasztalat volt, ami megváltoztatta az életemet. Nagyon nehéz egy ilyen személy mellett ülni, nagyon nehéz “semmit sem csinálni”, hosszú órákon keresztül. Abban az időben 77 éves lehetett és a meditációban és tanításban teljesen elmerült az élete. Egész nap csak ült és gyakorolt. Amikor ő gyakorolt, vele ültem én is, vele gyakoroltam. Így aztán nagyon sokat gyakoroltam. Spirituális értelemben ez egy nagy kihívás, mert szembetalálkozol önmagaddal, a belső dolgaiddal. Nem mész sehova, hogy más dolgokkal foglakozz, nem tudsz elmenekülni. A világ lelassul és mélyen tudatára ébredsz minden gondolatnak és érzésnek. Rengeteget tanultam; és nagyon gyorsan a meditációról.

 

 

Egy évig. Néhány nappal tovább tartott mint egy év. Már vártam a végét! Nehéz volt, de valami egészen különleges. Mivel kénytelen vagy lelassulni, számos folyamaton keresztülmész. Abban az időben nehéz volt meglátni vagy megérteni, hogy mi is történt valójában. Csak évekkel később kezdtem el valóban megbecsülni mindezt. Megáldott a meditáció mesterének isteni, békés jelenléte. Ez egy olyan kincs, amit örökké velem marad.

 

 

Aznap, amikor történt a megválasztás. Sohasem gondoltam erre. Magányos természetű vagyok, nem nekem való a szereplés. Nem vagyok az a fajta ember, aki ezt keresi. Múlt évben, a Kumbh Mélán a szertartás alatt, alkalmam nyílt visszatekinteni. Események sorozatát, változásokat láttam az életemben, melyek elvezettek mindahhoz, ami történt. De ez egy hosszú időn át tartó lassú változás volt. Amikor megtörtént a megválasztás, valójában nem lepett meg, de mégsem gondoltam rá sohasem, milyen lenne ebben a szerepben, mielőtt megtörtént volna.

 

 

Legtöbbet Indiában vagyok, bár őszintén megvallva nincs bennem különleges kívánság bárhol is lenni. Teljesen boldog lennék itt is, mint ahogy teljesen boldog vagyok ott is. Pillanatnyilag úgy érzem, hogy a legjobban Indiában tudok szolgálni. Elvezetni embereket a jógához, vissza önmagukhoz, és szolgálni a szükséget szenvedőket. Az indiaiak a jóga elméletét jól ismerik, de nem feltétlenül gyakorolnak. Itt Ausztráliában az emberek megfeszítetten gyakorolnak, ami nagszerű, de valahogy a jóga jelentésével kapcsolatos tudás nem olyan erős. Indiában ez a tudás gyermekkortól fogva rendelkezésre áll, generációk óta. Ahhoz, hogy az emberek érdeklődése felébredjen a gyakorlás iránt valami érdekesnek kell történnie. Külföldiként lenni Indiában néha megteremti azt a kezdeti érdeklődést, ami aztán gyakorlásba fordul. Én pedig tökéletesen otthon érzem magam Radjasthanban. Szeretek kapcsolatba kerülni az emberekkel, a Gurudjimmal lenni, a közösség részének lenni. Olyan ez mint egy gyönyörű tánc.

 

 

Őszintén szólva nem gondolok már erre. Szép helyen élek. Lehetsz a leggyönyörűbb helyen, hogy meditálj, lehet, hogy a nap a víz felett kel fel, de amikor meditálsz, behunyod a szemed. Így aztán bárhol lehetsz. Amint behunyod a szemed, egyedül az számít, hogy jó-e a levegő. Szeretem inkább észrevenni a szépséget ott ahol élek, ahelyett, hogy azon gondolkodnék mi hiányzik. Minden helynek megvan a szépsége. Ausztrália kétségtelenül gyönyörű, különleges. De India ugyancsak gyönyörű, másképp. A sivatagos terület, ahol mi vagyunk tud extrém lenni. De az extremitásoknak mindig van egy vibrációja. Az egyik elképesztő dolog, hogy az évszakok mekkora változással járnak. Valamint, hogy az évszakok mennyire befolyásolják a hangulatodat, munkádat, gyakorlásodat. Indiában lenni, és egy ashramban, ott különleges rezgések vannak.

 

 

A szívedben érzed. Egyes helyeken otthonosan érzed magad, ahol azt érzed, hogy oda tartozol. A legelső Radjasthanban töltött nap óta otthon érzem magam ott. Ugyanez a helyzet a jógaórákkal és a gyakorlatokkal. Bizonyos jógaórákon teljesen otthonosan érzed magad, míg egy másikon nem. És másvalaki számára mindez teljesen máshogyan van. Minden hangszerre jellemző egy hangmagasság, és csak bizonyos hangjegyek zengenek abban a tartományban, más hangjegyek nem, nincsenek azon a skálán. Itt nem arról van szó, hogy rossz vagy jó. Különböző emberek számára különböző dolgok valók.

 

 

Békét, szeretetet, és elégedettséget minden tekintetben. Sokkal többet kaptam már eddig is a jógától, mint amit valaha is képzeltem. És ami még vár rám az minden képzeletet felülmúl. Van egy mondás az egyik spirituális dalunkban: A gyakorlásod által azzá a kővé válsz, ami képes a vasat arannyá változtatni. Nem fizikai értelemben, hanem minden egy lehetőséggé válik, minden arany. Amikor valóban spirituális erőfeszítéseket teszel, akkor ha valaki megnehezíti az életedet, az egy áldás. Látod a reakcióidat, milyenek az érzelmeid, hogy egyensúlyban vagy-e vagy sem. És ha valaki kedves hozzád, az színarany, mert nagyszerű olyan valakivel együtt lenni, aki kedves, megosztani az örömöt. Amikor nagyon elfoglalt vagy, az arany lehetőség, hogy megnézd milyen gyorsan tud haladni a járműved. És amikor épp semmit sem kell csinálnod, az arany alkalom, hogy gyakorolj. Mindent örömtelivé tesz. Nekem erről szól a jóga. Azzal, hogy belemerülsz a jógába - ászanák, pranajamák stb. - a középpontba hozod magadat. Szeretetet, önbecsülést adsz magadnak. Így aztán külső dolgok már nem fontosak a belső boldogságod szempontjából. A boldogságod nem olyan mint a zászló, ami a szélnek megfelelően lobog. Hanem olyan mint a zászló rúdja.

 

 

A jóga teljesen egyéni út. A nagy felfedezés, amit a napi gyakorlásodban játszódik le. Csinálsz valamit a gyakorlataidban és megfigyeled az eredményeket. Majd levonod a következtetést. Másnap újra kísérletezel önmagaddal. Kérdéseket teszel fel önmagadnak, például, hogyan hat ez az állapotomra, mit hoz nekem, mit nyerek evvel? Amikor van arról tapasztalatod, milyen hosszabb időn keresztül gyakorolni, megtanulod, hogyan egyensúlyozd ki magad bármilyen helyzetben. Például megfigyeled és megállapítod, hogy bizonyos okból kifolyólag ma az elmém hullámzó. Holnap lehorgonyzom evvel vagy avval a gyakorlattal. Ez maga a kísérlet. A tapasztalással való kísérletezés.

 

 

A tudatosság a szisztematikus jógagyakorlás során fejlődik ki. A fizikai test tudatosításával kezded, az ászanákon keresztül. Aztán, ahogy Patanjali szútrái mondják, a fókusz lassan befele irányul. Nincs határvonal az ászana és a pranajama között. Amikor tudatosan gyakorlod az ászanát, már a pranajamát gyakorlod. És amikor tudatosan pranajamázol, eléred a pratjaharát, mert minden gondolatod a légzésedre irányul. Nehéz megállapítani hol ér véget az egyik és hol kezdődik a másik, ez egy lépcsőzetes folyamat. Ez a jóga folyamata; bevisz. Bevisz önmagadhoz. Leföldel, majd repülni enged.

 

 

Indiában nagyon sokat lehet ezt gyakorolni, mert sehol sincs csend! Az a kérdés, hogy képesek vagyunk-e érzelmileg elfogadni a helyzetet és eljutni önmagunkhoz. Például, ebben az évben nagyon forró nyarunk volt, májusban és júniusban 44 fokos átlaggal. Két hónapon keresztül sosem ment 40 fok alá. Egyik este, amikor nem lett hűvösebb, fektemben azon gondolkodtam, hogyan fogok így elaludni. Aztán arra jutottam, hogy nem sok választásom van, elkezdem azt gondolni, hogy szeretek hőségben aludni. És fél percen belül elaludtam. Mindaddig nem tudtam volna elaludni, amíg küzdöttem a hőséggel. És nem tűnt úgy, hogy alább akarna hagyni.

 

 

A meditáció közben felmerülő zavarok esetében az a kérdés, milyen kapcsolatban vagy a környezeteddel. Ha a külső hangokat zavarónak találod, zavarni fognak. Ha annak hallod őket, amik valójában - energiának - akkor nem fognak zavarni. A gyakorlatban, az a célod, hogy tudatosan a jelenben legyél. Amikor elveszíted a koncentrációdat, akkor rendelkezésedre állnak eszközök, hogy helyreállítsd azt, ilyenek a mantra, a légzés-figyelés, vizualizáció. A “meditáció gyakorlata” azt jelenti, hogyan tedd magad stabillá, békéssé, mozdulatlanná - fizikailag és mentálisan egyaránt -, hogy a meditáció kibontakozhasson. Létrehozod a színpadot, hogy elkezdődhessen az előadás. Nem az előadást hozod létre, az spontán módon megvalósul, amikor mozdulatlanság van. Így aztán a külső zavarokkal való személyes viszony valóban fontos. Idegesítenek-e vagy sem? Mindaddíg amíg idegesítőnek találod őket, bizonyára azok is lesznek. Ha az a hozzáállásod, hogy ez a zaj szétfeszíti a fejem, akkor szét is fogja feszíteni a fejed. Ha úgy állsz hozzá, hogy ez a zaj jelentéktelen, nem zavar engem, akkor nem is fog. Amikor meditációt gyakorlunk közösen, próbálunk dolgozni ezen.

 

 

Ugyanerről van szó, milyen viszonyt alakítasz ki. Akarsz-e foglalkozni a gondolatokkal vagy hagyod őket tovatűnni. Amikor nem foglalkoznak velük, elveszítik a zavaró erejüket. Suzuki Roshi a nagy Zen mester mondta:

“Amikor a gondolatok bejönnek, az első ajtón keresztül jönnek. Hagyd a hátsó ajtót nyitva, hogy ki tudjanak menni és ne kínáld őket teával.”

Ez nagyszerű. A gondolatok jönni fognak. Foglalkozol velük vagy sem? Vagy csak hagyod őket elenyészni és lágyan visszaállítod a fókuszt? Ha újra és újra jönnek, nem gond, hagyd őket újra és újra elmenni. Aztán lágyan, türelmesen, állitsd helyre azokat a folyamatokat, amik elvisznek a meditációba.

 

 

A jóga újraegyesülés. Belső lényed újra felfedezése és a valódi szeretet megtanulása. A jóga segítségével újra meggyújtjuk belső fényünket és szeretetünket. Mahatma Gandhi azt mondta “Légy a változás, amit látni szeretnél”. Mindnyájan szeretnénk boldogok, békések, elégedettek lenni. Ezek a minőségek el vannak rejtve bennünk és a jóga felfedi őket. Ha a szülőknek nincs tudatossága, megértése, szeretete önmaguk felé, mit tudnak nyújtani gyermekeiknek? Ez kicsit olyan mint ügyelni arra, hogy felvedd a saját oxigénmaszkod a repülőn, mielőtt mások megmentésére indulnál. Ha a szülők egyensúlyban vannak, az segít a gyermekeiknek, hogy egyensúlyba kerüljenek. Lehet, hogy nem jelenítik meg ugyanolyan módon kívül mint a szüleik, de belül ott lesz bennük, elraktározva. Nekem ez egy minden ember számára szóló feladat, hogy megtalálják a belső egyensúlyt, szeretetet és megértést. Ez megváltoztatja a világot.

 

 

A jógát nem lehet ráerőltetni az emberekre. Sokkal inkább a személyes pédán keresztül ragadja meg embereket. Akár tanítod jógázni a gyerekeidet, akár nem, megfigyelik a viselkedésed. Ha látják a belső boldogságodat, egész biztos, hogy elkezdik keresni ezt a minőséget önmagukban. A munkahellyel és a zavaró tényezőkkel kapcsolatban; nem tudod megváltoztatni azokat, akikkel együtt dolgozol. De meg tudod változtatni a hozzájuk való viszonyodat, érzékelheted másként őket. A hétköznapi élet legjobb tanítói épp azok, akik pokollá teszik az életedet, akik kiverik nálad a biztosítékot.  Mert ők megtanítanak neked valamit önmagadról. Ha képes vagy tartósan így gondolkodni, akkor már nem is olyan zavaró, és az idő múltával talán átragad rájuk a békédből valami. A jóga gyakorlása során ahelyett, hogy a cselekedeteket “jónak vagy rossznak” hívnánk, azok inkább “jobbak és rosszabbak”. Patanjali azt állítja, hogy egyes tettek és gondolatok a spirituális célunk felé vezetnek minket, míg mások elfordítanak attól. Nem jók vagy rosszak, csupán sokkal jobb lenne pozitívat cselekedni. Fontos elfogadni a jóga útján, hogy ez egy hosszú utazás, ami türelmet és megértést igényel. Egyes napokon áldott a gyakorlás, míg más napokon olyan, akár egy rossz vicc. Nagy szeretettel olyannak kell elfogadnunk önmagunkat, a jelen pillanatban, amilyenek vagyunk. És próbáljunk meggyőződni róla, hogy a következő lépésünk a cél felé vezessen.