Hol gyakoroljunk?

Természetesen a legszerencsésebb, ha ki tudunk magunknak alakítani egy olyan helyet, amit csak meditációra használunk. Itt elhelyezhetünk valamilyen szimbólumot vagy képet, ami segít abban, hogy fel tudjuk idézni, azt, ami számunkra a legmagasabb, a legteljesebb: ez kapcsolódhat valláshoz, lehet a mesterünk képe, lehet egyszerűen egy szál gyertya, egy virág.

Ha kialakítunk magunk számára egy meditációs sarkot, és mindig ide ülünk le meditálni, kialakul egyfajta „pavlovi reflex”, és amikor itt elhelyezkedünk, könnyebben ráhangolódunk gyakorlatainkra, könnyebben lecsendesedünk.

Nem biztos azonban, hogy minden körülmény mindig adott lesz. Ekkor is fontos, hogy megtaláljuk a módját annak, hogy lelkünk ne szomjazzon.

Erről szól a következő történet:

Egy lovas már hosszú órák óta utazott a sivatagban. A lova is, és ő maga is egyre jobban elfáradt a rekkenő hőségben. Végre elérkeztek egy oázishoz. Egy motoros szivattyú húzta fel a kútból a vizet. Amikor a motor beindult a ló, hiába volt nagyon szomjas, visszahőkölt. Amikor leállították a szivattyút nem volt víz. Mi a történet tanulsága? Meg kell tanítani a lovat zajban inni, azaz meg kell tanulnunk a módját annak, hogy az élet zajában csillapítsuk lelkünk szomjúságát.