OM
Teljes az Ott. és teljes ez Itt.
Teljesből teljes felemelkedik.
Teljes a teljestől elszakad.
Teljesnek mégis megmarad.
Béke! Béke! Béke!
(Takács László fordítása)

Adventi kalendáriumunk 7. ablaka egy igen sejtelmes képet rejt.

Ha jól megnézitek, mit láttok? Egy parányi vízcsepp tükrözi a végtelen eget, a földet, a fát, amelynek egyik tűlevelén csüng.

Egy univerzum a külső világban, s egy univerzum a vízcseppben. Amikor a titkokat kutatjuk, elindulhatunk a külvilág felé, ahogy a tudomány teszi, de elmerülhetünk belső univerzumunkban is.

Ez a meditáció útja.

Miután elhelyezkedtünk, háromszor zengettük az OM-ot, ezután tudatosítjuk a jelenlétünket a térben, majd lassan visszavonjuk figyelmünket a belső világunkba, tudatosítjuk jelenlétünket itt és most.

Természetesen, ha a figyelmünk elkalandozik, finoman irányítsuk vissza az „itt és mostba”.

A jógi egyik szimbóluma a teknős, amely döntése szerint húzza vissza a tagjait, s vonul vissza a páncélja alá.

Végezetül egy történet:
Volt egyszer egy idős asszony, aki keresett valamit a háza előtt az utcán. Odament hozzá egy járókelő, megkérdezte, segíthet-e valamiben. Az asszony elpanaszolta neki, hogy elvesztette a tűjét. Ettől kezdve ketten keresték. Egyre többen álltak meg és szálltak be a keresésbe. Mindhiába. Egyszer csak egy kisgyerek megkérdezte: Hol vesztette el azt a tűt? „Hát hol vesztettem volna el? Bent varrogattam a szobámban, és kiesett a kezemből. Azóta nem találom.” Így keresi az ember is a boldogságot: belül veszett el, és kívül keressük.

Nézzétek meg a következő videót, melyben kiderül „Miért fontos a meditáció?”