Miután belélegeztünk, figyeljük meg a légzésszünetet. A légzésszünet természetes módon jön létre, és addig tart, ameddig a kilégzés finom impulzusa meg nem jelenik.
Ilyenkor egy pillanatra megragadhatjuk a teljesség érzetét. A pillanatot, amikor megszűnik minden szomjúság.
Ahogy Kabhir Das írja: „Nevetnem kell, ha azt hallom, hogy a hal szomjas a vízben: Hát nem látod, hogy a Valós az otthonod, s egyik erdőből a másikba vándorolsz csüggeteg?”