Légy méltó a Guru áldására -- ne légy műanyag!
Az áldás igen fontos. Ha nincs áldás, akkor az a tudás, amit a tanítvány kapott, kiszárad, mint egy fa víz nélkül, vagy mint az a fa, amelyet megtámadott valami kártevő. Ezek pedig a kushanga, a kétség és a negatív gondolkodás kártevői. Egyetlen negatív gondolat megfertőzi az egész intellektust. A modern pszichológiában azt mondják: a negatív gondolkodás sötétséget jelent a tudatban és az intellektusban. Tehát, ha hallotta is az ilyen személy a bölcsességet, nem lesz képes megőrizni, nem lesz képes megtartani.
De az áldás nem csak a mestertől függ. Nem arról van szó, hogy a mester áldást ad, és kész, hanem arról, hogy méltónak kell lennünk az áldásra. Ahhoz, hogy méltók legyünk a mester áldására, nagyon tisztának kell lennünk. Az edénynek tisztának kell lennie, akkor tudsz beletenni valamit. A műtét előtt az orvos és a nővér fertőtlenít minden eszközt. Tehát a mester olyan tanítványt keres, aki nem fertőzött. Ez azt jelenti, hogy nincs negatív gondolkodás, nincs féltékenység, nincs harag, nincs mohóság, nincs veszekedés, nincsenek kétségek, nincs kritizálás, sok-sok minden nincs. Értitek, mire gondolok? Te magad ítélheted meg, hogy vagy, milyen az edényed. Aszerint áramlik a bölcsesség.
Képzeljünk el egy szobát, egy nagy termet, benne egy gyönyörű virágot. Nagyon szép: fényes, nagy, tiszta -- de műanyagból készült. Ám ránézésre nem lehet megállapítani, hogy műanyag vagy valódi. Ott van mellette egy ugyanolyan, de igazi virág. A szemünk nem tudja megkülöböztetni, ha messziről nézünk rá. Mi valós és mi nem valós? Most a szobába beengednek egy pillangót. A pillangó egyenesen az igazi virághoz repül, nem a műanyaghoz. Ez a pillangó az áldás, a mester, a szülők, a barátok szeretete. Azokhoz megy, akik belül tiszták. Akik értik a mestert, akik a mesternek dolgoznak, -- és nem esznek túl sok csokit.
Egyszer jött egy ember Mahaprabhujihoz és megkérdezte tőle:
- Mit tegyünk? Ebben a Káli Jugában, ebben a világban semmi sem marad valóságos. Minden megváltozott. A világ megváltozott.
Mahaprabhuji így válaszolt:
- Semmi sem változott. Az igazság az, hogy a valóság valóság maradt. Hogyan? Nézd csak! Ugyanaz a Nap, a Hold, a csillagok! Változtak? Nem! Ugyanaz az égbolt. Változott? Ugyanazok az elemek. Víz, tűz levegő és föld. Megváltoztak? Keletről kel fel a Nap és a Hold, nyugaton pedig lenyugszanak. Változott? És a test működése? Két szem, két fül, két orrlyuk, egy száj, megváltoztak? Az embereknek két lába, két keze van, ezek is ugyanazok. A légzés módja? Az alvás módja, a beszéd? Semmi sem változott. Ami megváltozott, az a hozzáállásod, a véleményed -- a viselkedésed az, ami megváltozott, és ezért szenvedsz. Különben Isten teremtésében semmi sem változott. Az igazság megváltoztathatatlan. Ezt az igazságot keresd, ne az anyagi lehetőségeket!
Tehát az igazság ugyanaz maradt, és ezt az igazságot kell követnünk -- ez nagyon fontos. Állandó motiváció kell ahhoz, hogy valamit elérjünk az életben. Szükséges a szatszang és a pozitív gondolkodás. Nagyok azok, akik szeretik az ellenségüket, és a legrosszabbak azok, akik csak a legkedvesebbet tudják szeretni. A szent szívével és a szent intellektusával kell rendelkezzetek, mint Isten maga. Még akkor is, ha valaki bűnös és hibát követett el, akkor se tekintsétek ellenségnek, hanem segítsetek neki neki kijavítani azt a hibát!
Gurudev megértése, az áldás megértése nélkül minden értelmetlen. Sok juga múlt el rengeteg könyv elolvasásával, de ettől még senki sem lett bölcs. Bölcs az, aki ezt az egy szót olvassa: SZERETET. A szeretet az egyik legmagasabb rendű oklevél, amit az életedben megszerezhetsz. Amikor ez a szeretet felébred a szívedben, te vagy a Legfelsőbb. De nem arról a világi szeretetről van szó, hogy szereted az autódat, a házadat, a kutyádat…
Mahaprabuji így énekel a "Gurudeva Bina" című bhadzsanban.
Boldogok, akik megkapják a guru kripát (áldást). Akkor ennek a spirituális energiának, kozmikus fénynek, egyetemes szeretetnek a csatornájává válnak. Ez azt jelenti, hogy a tanítás számukra olyanná válik, mint a saját magukól szóló tanítás. Nem könnyű az Ő szeretetének eszközeivé válni. Ahogy Szent Ferenc mondta:
- Atyám, hadd legyek szereteted eszköze, hogy segítsek másokon! Ahol nyomorúság van, hadd hozzam el oda az örömet! Hadd legyek híd a híd, ami mindent egyesít!
Ez a híd a szeretet, megértés és isteni fény.
Tehát a "Jóga a mindennapi életben" tanításai nem csak a fizikai testre vonatkoznak, nem csak az ászanák és pránájámák elvégzésének módja, hanem sokkal több, és ez a több azt jelenti, hogy spirituális fény, spirituális energia. Amit most a kezetekbe kaptok, olyan, mintha lángot kapnátok. A lánggal át kell menned a viharon. Hogy a láng megmarad, vagy kialszik, az a kezedben van. Vagy egy vízzel teli edényt viszel, teljesen megtöltve. Most hegyes-völgyes tájon kell áthaladnod, anélkül, hogy egy csepp is leesne. Tőled függ, sikerül-e!
Ez a JMÉ oktatók feladata. A tanítás, amit kaptál, isteni. Amikor oktatasz, erre kell gondolj: „Naham Karata Prabhu Deep Karata Mahaprabhu Deep Karta He Kevalam. Om Shanti, Shanti, Shanti." És akkor meglátod. Megjelenik benned a bölcsesség óceánja. Az öröm hullámai és a boldogság, a béke forrásai. Minden szó, minden mondat, amit kimondasz, gyógyír lesz a gyakorlók számára. Ez az igazi jógaoktató! De ez csak akkor történhet meg, ha megtisztítod magad a féltékenységtől, haragtól, gyűlölettől, kapzsiságtól, komplexusoktól, kétségektől és sok-sok más dologtól. Tehát tisztítsd meg magad! Ez nagyon fontos. Ellenkező esetben nem tud működni. Ez azt jelenti, hogy elvesztetted, és mások, akik hozzád jönnek, szintén elvesztek.
Paramhans Swami Maheshwarananda
Strilky, 2006. június