"Ne gondold, hogy te cselekszel, te szervezel, te segítesz! Sokan gondolták már ezt, és már nincsenek sehol.
Királyok, akik az egész világot akarták uralni, és ma már egy darabka csontjukat sem lehet fellelni. A világ tovább halad."

Áldásként fogd fel, hogy segíthetsz. Ez isteni lehetőség, és nagy szerencse. Te kaptad a lehetőséget, hogy tehess valamit, dolgozhass, szévát végezz a Jóga a mindennapi életben rendszerben! Ez a dicsőség rád száll, áldott vagy és kiváltságos.
Ha dolgozol és szévát végzel, akkor felemelkedsz, és jó gyümölcsöket aratsz."

(Paramhans Swami Maheshwarananda) 

A valódi cselekvő

Amikor az Úr Ráma visszatért Ajódhjába, mindenki nagyon boldog volt. Az Úr megérkeztével még az évszak is megváltozik. A fák rügyezni kezdtek és szép lett az idő. Hanumándzsi a kertben, a fa alatt ült és mantrázott: Sri Rám, Sri Rám, Sri Rám, Sri Rám. Hirtelen arra gondolt:

- Ha nem találkoztam volna Rámával, akkor nem lett volna sikeres. Én találtam meg Szitát, átúszva a levegőben India és Sri Lanka között. Én hoztam el Laksmana életének megmentőjét, a szandzsívni növényt. Egyébként Laksmana meghalt volna. Én kerestem meg Garudát a vaikunthából, a mennyországból, különben Ráma meghalt volna -- godolta Hanumán.

Az egója megnőtt. - Én tettem meg ezt, én tettem meg azt is. Nélkülem nem lett volna sikeres.

Az Úr Ráma olvasott Hanumán gondolataiban, így arra gondolt:

- Ma elérkezett az idő, hogy Hanumán egóját lehűtsük! Persze szépen, diplomatikusan, gyöngéden, úgy, hogy észre se vegye Hanumán -- és magához szólitotta Hanumánt.

- Hanumán, Hanumándzsi! Gyere ide!

Hanumán rögtön ott volt.

- Ó, Uram, nem felejtettél el! Mit tehetek érted? Az életemet is adom! Mit tehetek? Micsoda nagyszerű nap a mai, hogy szólítottál!

- Hanumán, bizalmasan szeretnék közölni veled valamit.

- Mit, Uram? Hozzam el az egész Himaláját? - válaszolta rögtön Hanumán.

- Nem, nem. Tudod, Hanumán, ha nem találkoztam volna veled, akkor elvesztettem volna Szitát; képtelen lettem volna hidat építeni India és Sri Lanka között. Ha nem hoztad volna el a hegyet a Himalájáról, ak6kor Laksmana meghalt volna. Ha nem hívtad volna Garudát, én is meghaltam volna.

Ráma következetesen mindent elismételt, amit Hanumán gondolt. Hanumán belülről még jobban kiterebélyesedett…

- Most az utolsó feladatot adom neked. Senki nem tudja elvégezni, csak te lehetsz ebben sikeres.

- Mi az, Uram? Semmi nem lehetetlen a hívednek, ha te velem vagy! Lehozzam a Menyet a Földre? Vagy az egész Földet vigyem a Menybe? Akkor mindenki automatikusan a Menybe kerül. Ezt csak Hanumán tudja megtenni.

- Nem, nem – válaszolta Ráma. – A Himalájában, egy bizonyos magas csúcson, ahová nagyon kevés ember juthat el, van egy csodás jégbarlang. Ott él egy nagy szent, egy nagy risi,  Alakhpurídzsí. Menj oda és vidd el neki ezt a gyűrűt. Ne veszítsd el, légy nagyon óvatos! Az út nagyon veszélyes!

- Uram, amikor velem vagy, semmi sem veszélyes -- felelt Hanumándzsi.

Szájába vette a gyűrűt, ott tartotta, majd pranámmal köszönt, és távozott.

Valóban nagyon nehéz volt a barlanghoz jutni. Hanumán teljesen kimerült, fázott és éhes volt. Nem kapott rendesen levegőt. Végül meglelte a risit, aki éppen az OM-ot zengetve gyakorolta a békhari mantrát. Hanumándzsi odament, pranámmal üdvözölte. A risi rámosolygott, és azt mondta:

- Igen, Hanumán? Nehéz volt idejutni, ugye?

- Igen, uram. Az áldásod révén érhettem ide.

- Mi járatban vagy erre? – kérdezte a risi.

- Az én uram, Ráma, ajándékba küldött neked egy gyönyörű briliáns gyűrűt.

A risi elvette a gyűrűt és egy közeli kis tóba dobta. Hanumándzsí nagyon mérges lett.

-Milyen arrogáns risi! - gondolta. - Meg se köszönte, sőt, még meg se nézte a gyűrűt! Csak bedobta a vízbe. Közben nekem milyen nehéz volt eljutnom ide! Megmondom Rámának, hogy ne küldjön ilyen emberekhez. Ráma nem engedte meg nekem, de egyébként fülön fognám és elvinném hozzá.

A risi mosolygott – Hanumán összes gondolatát értette.

- Hanumándzsi, kérlek, visszaadnád nekem ezt a gyűrűt?

Hanumán belemerítette a kezét a tavacskába. Maréknyi gyűrűt emelt ki – mind ugyanaz a minőség, ugyanolyan forma. A gyűrűket két kézzel átnyújtotta a risinek. A risi azt kérdezte:

- Tudod mit jelent ez?

- Nem tudom, csak egy csomó gyűrűt látok.

- Valahányszor az Úr Visnu inkarnálódik e Földön, a szentek engedélyét kell kérnie - magyarázta a risi. - Adót kell fizetnie hogy eljöhessen e Földre, s a küldetése végén egy gyűrűt kell küldenie nekem, amivel törleszti az adósságát, és áldást kap. Ahány gyűrű van itt, Visnu annyiszor inkarnálódott a Földön. Én pedig mindig itt vagyok. Úgyhogy, Hanumán, ne gondold, hogy Rámát te segítetted győzelemre! Ez a szent áldásával lehetséges. Tedd vissza a gyűrűket, és menj haza. Mondd meg Rámának, hogy teljesítette a küldetését.

Fáradtan ballagott vissza. Ráma már várt rá. Pranámmal üdvözölte Rámát.

- Milyen volt az út Hanumándzsi?

- Köszönöm, Uram, hogy elküldtél oda. Életem e világban már sikeres, hiszen egy ilyen szent darsanjában részesültem. Olyan szent, akinek még maga az Úr Visnu is adót fizet! És mondott nekem valamit, ami után szeretnék elnézést kérni.

- Rendben - mondotta Ráma. - Én visszamegyek, de te itt maradsz a mritju lókán, a halandóság bolygóján. A bhaktákra kell vigyáznod. Szolgáld őket, ne büntesd őket!

Hanumán azért van itt, hogy segítsen nekünk..

Ne gondold, hogy te cselekszel, te szervezel, te segítesz! Sokan gondolták már ezt, és már nincsenek sehol. Királyok, akik az egész világot akarták uralni, és ma már egy darabka csontjukat sem lehet fellelni. A világ tovább halad.

Áldásként fogd fel, hogy segíthetsz. Ez isteni lehetőség, és nagy szerencse. Te kaptad a lehetőséget, hogy tehess valamit, dolgozhass, szévát végezz a Jóga a mindennapi életben rendszerben! Ez a dicsőség rád száll, áldott vagy és kiváltságos. Ha dolgozol és szévát végzel, akkor felemelkedsz, és jó gyümölcsöket aratsz.

Vép, 2004. december 4.