A Katha Upanisád
Nacsikétasz utazása a halhatatlanságba
Mahamandaleshwar Swami Jasraj Puri kommentárjaival

Részletetek a magyar fordításból

Hungarian Translation (C)2023, Yoga in Daily Life

Ez az Önvaló (az Atma) valóban ott rejtőzik minden lényben, de kívülről nem látható a ragyogása. Mégis, a látók érzékelik a jelenlétét, átható, érzékeny és intuitív intellektusuk által.

A bölcsnek be kell olvasztania beszédét az elméjébe, azután beolvasztani az elmét az Egyéni Önvalóba (gjána atma, a tiszta tudat). Az a tudat beolvasztandó a Nagy Önvalóba (mahat), a Nagy Önvalót pedig a Nyugvó Önvalóba (santa atma).

A spirituális gyakorlás által nem valami új dolgot hozunk létre, hanem tudatára ébredünk az Atmának, amely mindig is ott volt, van és lesz. A régész óvatosan kiássa a fosszíliákat, az aranyásó kibányássza az aranyat a földből, a fúrt kút a föld mélyéről hozza fel a vizet. A régészeti leleteket nem a kutató hozta létre, ő csak feltárta és napvilágra hozta. Az arany is mindig ott volt, az aranyásó csak kitermelte. Az artézi kút sem csinálja a vizet, hanem csak egy eszköz, ami felszínre hozza. Hasonlóképpen, a meditáció az OM-on és a jógagyakorlás csak feltárja az Önvalót.

A beszéd beolvasztása az elmébe: ez a „mauna” nevű technika. A mauna szón általában annyit értenek, hogy tartózkodás a beszédtől, de valójában sokkal többet jelent ennél. Mauna az, mikor korlátozzuk az elmét abban, hogy kifejezze magát. Lehet ez a kifejeződés beszéd, gesztikulálás, írás – mindaz, ami más emberek számára észlelhető. Továbbá a mauna azt is jelenti, hogy megállítjuk a gondolatok kifelé irányuló folyamát. Nem könnyű maunát gyakorolni! Az elme nehezen adja fel a szabadságát, hogy azt tegyen, ami neki tetszik! Finoman és türelmesen kell hozzáállni! Ahogy Jáma kifejezi:

- Olvaszd bele a beszédet az elmébe, az elmét pedig a gjána atmába!

Először a beszédet nyugtatjuk le, aztán a gondolatokat. Lépésről-lépésre befelé irányítjuk a gondolatokat, tudatosítjuk a testet és a test mozdulatlanságát, tudatosítjuk és megnyugtatjuk a légzést, aztán felébresztjük a belső tudatosságot a légzés segítségével, végül a szilárd és nyugodt „gondolattalan” tudatot.

Ha egy tiszta éjszakán az égre tekintünk, más élményben lesz részünk vidéken, mint a városban. Mennyivel több csillag van az égen – legalábbis úgy látszik. Gyerekként, ha megkérdezik tőlünk a csillagvizsgálóban, miért nem látunk annyi csillagot a városban, ezt válaszoljuk:

- Mert a városi levegő szennyezett!

Akkor a csillagász elmagyarázza, hogy rosszul gondoljuk, a város fényei „fedik el” a csillagokat a szemünk elől. Hasonlóan, ha „hangosak, fényesek” gondolataink, akkor nehezen tudjuk észrevenni az Önvalót. Így fogalmazza Jáma:

- Az Önvaló valóban ott rejtőzik minden lényben, de kívülről nem látható a ragyogása.

A csillagok természetesen ott vannak a városi égen is, de nem látható a ragyogásuk. Ugyanúgy mindig ott vannak, mint ahogy az Önvaló ott ragyog bennünk.

- Mégis, a látók érzékelik a jelenlétét, átható, érzékeny és intuitív intellektusuk által.

Hogyan láthatjuk tisztán a csillagokat a városi égen? Ha lehetséges volna, akkor az összes városi fény kikapcsolása azt eredményezné, hogy sokkal fényesebben ragyognának a csillagok. Továbbá, a fények kikapcsolása után fel is kell nézzünk az égre! Hasonlóképpen, a látók „lejjebb tekerik” a külvilág ingereinek „fényerejét”, „lehalkítják” a gondolataikat és befelé fordítják a figyelmüket, hogy érzékelhessék az Önvalót.

Az Önvaló olyan, mint az a kézműves mester, aki csodás alkotásokat hoz létre, de nem érdekli őt az, hogy eladja, vagy megismertesse a világgal. A külső világ, azaz a Mája viszont egyfolytában azt ordítja a fülünkbe, hogy „szükséged van erre, meg arra, nem leszel boldog az X, Y, meg Z nélkül”! A Mája soha kíméletlenül magához akarja láncolni a figyelmünket a vágyainkon és komplexusainkon keresztül. Ha a Mája a Delhi Piac, boltok és kikiáltók százaival, amelyek mind ugyanazt a gyenge minőségű portékát kínálgatják, akkor az Atma az öreg, békés kézműves, aki a pici boltjában, a piac mélyén, csak egymás után készíti a mesterműveket, de nem törődik vele, megveszi-e valaki, vagy sem. Tudja, ha egy értékes vásárló keresi őt, akkor meg fogja találni. Nem számít, mikor. Ő csak nyugodtan folytatja a munkáját és várakozik.

- Az Önvaló valóban ott rejtőzik minden lényben, de kívülről nem látható a ragyogása -- mondja Jáma

Csak várja, hogy eljöjjünk hozzá, megteremtsük számára a helyet és hagyjuk ragyogni.