Skip to main content
| Modern tudomány és jóga

Mit kaphatunk a jóga gyakorlásától? III: Megtanulunk a pozitív dolgokra figyelni

Paramhansa Swami Maheshwarananda előadása, Bol, 1985. augusztus (harmadik rész)

A Jóga a mindennapi életben rendszer harmadik jótékony hatása koncentrációval kapcsolatos. Bármit teszünk, legyünk teljesen tudatában, akár alszunk, akár járunk, beszélünk, dolgozunk, ászanákat gyakorlunk, vagy olvasunk. Még ha meditálni vagy koncentrálni próbálunk is, tegyük tudatosan, teljes éberséggel és önmagunk teljes tudatában

Tisztában kell lennünk azzal, mennyire fontos mindennapi életünkben a koncentráció. Ha csak egy percre is kiesik a figyelmünk, súlyos baleset történhet, különösen manapság, amikor olyan sok gép vesz körül bennünket. Nagyon óvatosnak kell lennünk használatuk közben. Ha nem figyelünk oda kellőképpen, sérüléseket, károkat okozhatunk, tűz üthet ki, robbanás következhet be, még emberéletekbe is kerülhet.

Állandó koncentráció alatt azt értem, hogy bármit teszünk, legyünk teljesen tudatában, akár alszunk, akár járunk, beszélünk, dolgozunk, ászanákat gyakorlunk, vagy olvasunk. Még ha meditálni vagy koncentrálni próbálunk is tegyük tudatosan, teljes éberséggel és önmagunk teljes tudatában. Például az erkélyen ülünk, teázunk és barátainkkal beszélgetünk. Teljesen tudatában vagyunk mindennek. Egy kocsi halad arra, látjuk is. Néhány perc múlva valaki hozzánk lép és megkérdezi: „Láttál egy kocsit erre haladni?”

Igen, azt hiszem.

Sárga volt vagy kék?

Hát, nem is tudom. – mondjuk. Láttuk az autót, kék volt, de nem emlékszünk. Tudatában voltunk ennek, amikor ránéztünk a kocsira, de nem figyeltünk oda eléggé.

A koncentráció valójában a tudati energia áramlása, a tudatnak az a része, amelyet mentális éberségnek vagy figyelemnek nevezünk. Hiába teljesen tiszta a tudatunk, ha nem vagyunk eléggé éberek, ha nem figyelünk, semmit sem tudunk megjegyezni. A koncentráció egyúttal a tudat fejlesztése is. Miért nem tudjuk fejleszteni tudatunkat? Miért nem tudjuk elérni a megfelelő koncentrációt? Ennek semmi köze nincs az agyközpontokhoz, hanem sokkal inkább érdeklődésünk irányához, belső érzéseinkhez.

Ha valamire kíváncsiak vagyunk, ha szeretnénk megtudni valamit, minden tudatos erőfeszítés nélkül képesek vagyunk érdeklődésünk tárgyára összpontosítani. Minden ezzel kapcsolatos dolgot észreveszünk és megjegyzünk. Ha azt halljuk például, hogy valaki dicsér valakit, nemigen figyelünk oda, továbbmegyünk, nem érdekel. Ha meghalljuk azonban, hogy valaki háta mögött suttogva beszélgetnek, pletykálkodnak, automatikusan lelassítjuk lépteinket, és arrafelé hegyezzük fülünket. Könnyebb tehát elménknek negatív irányban működnie, és ez az oka annak, hogy legtöbben könnyebben észreveszik mások hibáit, mint jó tulajdonságaikat. Ezt a jelenséget tudatosíthatjuk, ellenőrzésünk alá vonhatjuk, és türelmes gyakorlással leküzdhetjük, míg egyszer csak képessé válunk meglátni a jót, a pozitívat mindenben és mindenkiben, meg tudjuk látni a lényeges dolgokat és nem figyelünk többé az ilyen külső foltokra.