A Katha Upanisád
Nacsikétasz utazása a halhatatlanságba
Mahamandaleshwar Swami Jasraj Puri kommentárjaival

Részletetek a magyar fordításból

Jáma így beszélt tovább:

- Látod, én tisztában vagyok vele, hogy ezek a kincsek múlandóak, és ami múlhatatlan, nem érhető el olyan eszközökkel, amelyek múlékonyak. Mégis megrakom a Nacsikétasz áldozati tüzet időleges dolgokból és elérem az örökkévalót!

Hungarian Translation (C)2022, Yoga in Daily Life

Jáma önmegvalósított, az örök valóság ismerője. Miért marad mégis kapcsolatban a múló világgal? A Jáma által tanított bölcsesség szerint az örök valóság túl van a változó jelenségvilágon és mégis áthatja azt. Ez az a Tudat, amely lehetővé teszi a világ létezését és ez a minden jelenség mögött rejlő lényeg. Tehát Jáma számára ez a világ az isteni egy kifejeződése, az isteni formája.

Amikor Jáma a Nacsikétasz tűz számára felajánl valamit, ezt azzal a tudattal teszi, hogy az örökévalót ajánlja fel az örökkévalónak. Hasonlóképpen, mikor Nacsikétaszt tanítja, mikor felébreszti benne az örök tudást, Jáma tudja, hogy ez pusztán annak a tudásnak és tudatosságnak a felébresztése, amely már eleve ott volt és mindig is ott lesz.

Az ősi látók magyarázata szerint az isteni tudat ott szunnyad minden lényben, ahogyan a tűz lehetősége szunnyad a fában. Ha fogunk egy száraz fadarabot és a tűzre vetjük, lángra kap. A tűz lehetőségének potenciális energiája ezzel felszabadul. Hasonlóképpen ott honol bennünk az örök tudatosságról szóló ismeret és a figyelmünkre vár.

A hindu szerzetesi (szádhu) hagyomány szerint a szerzetes egy szent tűz (dhuni) mellett ül. Ezt a tüzet sohasem hagyják kialudni. Amikor ott ül a szádhu, akkor felszítják a tüzet, hogy ragyogó lánggal égjen. Amikor nincs a tűzre szükség, akkor a forró szénre hamut hintenek, ezáltal órákig, napokig izzik a parázs, nem alszik ki. Aztán mikor ismét odaül a szádhu, elkotorja a hamut, felkeveri a parazsat és fát, vagy szárított tehénlepényt rak rá. Ekkor a dhuni ismét „csétanja” (élő/tudatos) lesz. Hasonlóképpen Jáma is mindig tudatában van az örökkévalónak, mind a mély meditáció fényesen lángoló állapotában, mind a hétköznapi tevékenységek parázsló állapotában.

Ha hosszabb ideig rendszeresen gyakorlunk jógát, meditációt, erőteljes tudatállapot bontakozik ki. Először a nyugalom és a kiegyensúlyozottság állapota a gyakorlás idejére korlátozódik. De, ahogy fokozatosan megerősödik a belső kapcsolat, megerősödik a bizonyosság is, hogy ez, a gyakorlás segítségével elnyert béke és megelégedettség mindig is jelen van, függetlenül attól, minden élethelyzetben vagyunk. A helyzettől függően fényes lánggal ég, vagy csak parázslik, de mindig jelen van a belső béke, akárcsak a dhuni tüze. A jóga kibontakoztatja a képességet, melynek segítségével figyelmünket és tudatosságunkat befelé irányíthatjuk, legyünk bármilyen élethelyzetben. Ezáltal válik bármikor hozzáférhetővé a velünk született belső béke.