Skip to main content
| Katha Upanisád

Katha Upanisád 17 -- Hogyan válhatnak a sréják és a préják azonossá és mit eredményez ez?

A Katha Upanisád
Nacsikétasz utazása a halhatatlanságba
Mahamandaleshwar Swami Jasraj Puri kommentárjaival

Részletetek a magyar fordításból

Jáma így folytatta:

Nem lehet elérni Ezt (az Önvalót) puszta megértéssel. Az ártó cselekedetektől való tartózkodás, a lecsendesedettség, az összeszedettség és az elme nyugalma elengedhetetlen.

Hungarian Translation (C)2022, Yoga in Daily Life

Az alábbi szép, régi történet azt példázza, miért van szükség a fegyelemre.

Volt egyszer egy szerzetes, aki egy kátyús vidéki országúton gyalogolt. Közeledett az este, gyorsan sötétedett. Narancsszínű ruháján kívül nem volt semmije, csak egy sál, egy kis táska és egy zseblámpa.. Ahogy megy-mendegél, hallja, amint egy motorbicikli gyorsan közeledik. Félreállt, hátrafordult és látta, hogy a motoros lámpája nem világít. Tudván, hogy milyen veszélyes lámpa nélkül vezetni, a szerzetes fogta a zseblámpáját, bekapcsolta és azzal körözött, hogy megállítsa a motorost.  De annak esze ágában sem volt lelassítani. Amint elhúzott mellette, a szerzetes utána kiáltott:

- Állj meg! Fogd ezt a lámpát! Veszélyes így, világítás nélkül motorozni!

A motoros továbbra sem lassított, csak kétségbeesett hangon visszakiabált:

- Swamiji, mit kezdjek a lámpáddal! Fékem sincs!

Nagyon jó, ha miénk a magasrendű gondolkodás és az elmélyült tudás lámpása, de szükségünk van az önuralom fékjére is. E kettő oly módon alkot egységet, mint a madár két szárnya. Értelmünk deríti fel az utat, de az önfegyelem és az elme uralása teszi lehetővé, hogy haladjunk az úton.

Minden egyes cselekedetünk visszahat ránk: vagy közelebb visz az Önvalóhoz, vagy eltávolít tőle. Lényünk az aszúrák és a dévák, vagyis a démoni és az isteni erők közötti folyamatos kötélhúzás színtere. Az aszúra erők a változékony anyagi világ, a dévikus erők pedig az isteni Önvaló, az Atma irányába vonják tudatunkat.

Patanjali a Jóga Szútráiban kétféle gondolatról (vritti) ír: klista és aklista. A klista vrittik az ártalmas gondolatok, az aklista vrittik a nem-ártalmas gondolatok. Miért ártalmasak a klista vrittik? Azért, mert akadályozzák az isteni természetünk megértése, felismerése irányába tartó fejlődést. Az olyan tettek, melyeknek  alapja  kapzsiság, önzés, harag, agresszió, vágy, vagy féltékenység, eltávolítanak bennünket Önvalónktól. Ezek az ártalmas, a klista gondolatok. Azok a cselekedetek azonban, melyeknek alapja jóindulat, együttérzés, megértés, megbocsátás, tisztaság, szeretet, nyugalom, állhatatosság,  és szerénység, közelebb visznek Isteni Önvalónkhoz, kitárják az ajtót és az Önvaló „kiválaszthat bennünket”. Ezek az aklista, azaz nem-ártalmas gondolatok.

Minden, amit teszünk, előrelépés, vagy visszalépés spirituális utunkon. Ha nagy horderejű cselekedetről van szó, akkor sok lépés. Súlyos állításnak tűnik ez: ha egy pillanatra elveszítjük a fejünket, elveszítjük önuralmunkat, dühbe gurulunk, máris távolabb kerülünk a célunktól. Másfelől azonban ígéretet rejt: minden pillanat lehetőség. Bármi is történt korábban, a jelen pillanatban megvan a lehetőségünk, hogy lépjünk egyet előre.

Az upanisád szövegében fentebb olvashattuk Jáma tanítását a sréjákról és préjákról. Ez két lehetőség, az egyik a helyes, a másik a kellemes. A választás közülük minden pillanatban előttünk áll. A sréja az aklista választás, ami táplál és segít minket a spirituális úton. Ha rendszeresen a sréjákat választjuk, átformálódik irányultságunk, egész természetünk. Kezdetben komoly erőfeszítés az önfegyelem. Sok szokásunk rég beágyazódott, nehéz rajtuk változtatni. Ám idővel nagy öröm forrásává válik az önfegyelem, hiszen nagy megkönnyebbülés felszabadulni elménk követeléseinek szolgasága alól. Ha ezt elérjük, a sréja és a préja azonossá válik, hiszen ettől kezdve az okoz örömet, ha a jót választjuk. A spirituális út az öröm és az elégedettség útja lesz.

Jáma ezt tanácsolja Nacsikétasznak: „a lecsendesedettség, az összeszedettség és az elme nyugalma elengedhetetlen” – fegyelmezettségünk fejlesztésével elérhetjük ezeket a tulajdonságokat. Ezek a tulajdonságok képezik a világos, tudatos döntések alapját. Ha a gondolatokat a víz hullámaihoz hasonlítjuk, a nyugalom, az elme békéje azt jelenti, hogy elülnek a hullámok. A nyugodt elme lehetővé teszi, hogy mélyre leláthassunk, lényünk titokzatos mélyére.