Skip to main content
| Katha Upanisád

Katha Upanisád 19 -- VishwaguruJi szerint hogyan érheted el a belső kincsedet?

A Katha Upanisád
Nacsikétasz utazása a halhatatlanságba
Mahamandaleshwar Swami Jasraj Puri kommentárjaival

Részletetek a magyar fordításból

Hungarian Translation (C)2023, Yoga in Daily Life

A jóga megfogalmazása szerint létezik három akadály, amely  spirituális fejlődésünk útjában áll: a mal, a viksep és az avaran.

  • A „mal” a tisztátalanság. A fizikai test és a tudat tisztátalansága egyaránt.
  • A „viksep” a külső és belső zavaró tényezőket jelenti. 
  • Az „avaran” a tudatlanság függönye. Fátyolként boritja tudatunk elől az Önvalót.

Gurudévám, Paramhans Swami Maheshwarananda Ji az alábbi szép hasonlattal világítja meg „Rejtett erők az emberben” című könyvében:, mit jelent  mindez:

„Egy vízzel teli edény alján van egy pénzérme. Ha a víz piszkos is (mal), hullámzik a felszíne (viksep), ráadásul az edény le is van takarva (avaran), a pénzt nem látjuk.  Az nem segít, ha csak az egyik akadályozó tényezőt szüntetjük meg. Ha levesszük a textilt, ami fedi, a hullámzó víztől nem látjuk az alját. Ha azonban el is ül a hullámzás, akkor se látunk a mélybe, mert a víz piszkos és nem átlátszó. Mi a teendő? Mindhárom akadályt el kell távolítani! Először eltávolítjuk az edényről az anyagot, ami borítja, majd átszűrjük, megtisztítjuk a vizet, végül lecsillapítjuk a hullámokat. Ekkor pillanthatjuk meg az edény alján a pénzérmét és ekkor tudjuk felhozni a felszínre.”

Hogyan végezhetjük el ezeket a tisztításokat? Gurudeva így folytatja:

  • A mentális szennyeződést (mal) a szatszang, a mantra és az ima segítségével távolíthatjuk el.
  • A belső zavarodottságot (viksep) pozitív beállítottsággal, lazítással, koncentrációval és meditációval ellensúlyozhatjuk.
  • A tudatlanság fátylán (avaran) úgy hatolhatunk át, ha hittel és bizalommal követjük a Mester szavait és a szent iratokat. Ezek lebontják a belső korlátokat és előítéleteket, s megnyitnak újabb tapasztalatok befogadására.

A gyakorlás által a fent leírt minőségek mind megtisztulnak – fogalmazhatunk úgy is mondhatjuk, hogy „elhalnak” – ezáltal kibontakozik a tiszta érzékelés és megértés. Azt az örömöt, amit ez a kibontakozás okoz,  nevezi Jáma „salátaöntetnek”, mert ez az “‘öntet” adja meg annak, amit “alapvető tápláléknak” neveztünk  a sava-borsát és értelmét, azaz ez adja meg az értelmét a gyakorlásunknak és a mindennapi életünknek.

A test, a „sarira”, ahogy szanszkrit neve is sugallja „ folyamatosan hanyatlik. Testünk sejtjei folyamatosan pusztulnak és keletkeznek. Viselkedésünk is szüntelen változik, megújul. Szokásaink vagy állandósulnak és megszilárdulnak a gyakori ismétlés révén, vagy elsorvadnak és elenyésznek, a gyakorolás hiányában, illetve átalakulnak, ha tudatosan formáljuk őket.

A tudatosság, a cselekvés és az átalakulás eredményeképpen szokásaink kifinomultabbá válnak, és fejlődünk a lelkiségben.  

Minden pillanatban meghal az előző pillanat, a jelen pillanat pedig megnyílik a jövő felé. Ahogyan Jáma a korábbiakban tanította, az idő választási lehetőségeket kínál sréja és préja között. Ha a sréjákat  választjuk, a rossz szokásaink átváltoznak, és jó szokások erősödnek fel. A préja-k a negatív szokásokat erősítik és a pozitívak kibontakozását korlátozzák. Minden egyes pillanat választási lehetőséget kínál! Ha a kereső  „sóvárogja a tudást és tettrekész”,  a sréja-kat választja.

Ha egy nagy erdő lángra kap, a forró nyári szélvihar kezdetben még elolthatja a tüzet. Ha azonban a tűz elharapódzik, már maga kavar szelet.  A forró levegő ugyanis felszáll és a körülötte lévő hűvösebb levegő a helyébe tódul. Hasonló folyamat ez, mint amikor “húz” a kémény.Ez a légmozgás felszítja a lángokat. Ha a tűz már létrehozta a saját szelét, nagyon nehéz eloltani.

Hasonlóképpen, kezdetben a spirituális gyakorlás komoly erőfeszítést és fegyelmet követel. Ha megfelelő intenzitású erőfeszítést belefektettünk a gyakorlásba, lényünk átalakuláson megy át. Az öröm és a tapasztalatok, amelyeket ezek a vátozások okoznak, fokozzák a gyakorlás iránti lelkesedésünket, amely az erdőtűz saját szeléhez hasonlóan felszítja bennünk a spiritualitás tüzét. Arra sarkall, hogy ne hagyjuk abba, és nap-mint-nap kutassuk a választ Jáma kérdésére: „Ki tudja, hol van Az?”