A Katha Upanisád
Nacsikétasz utazása a halhatatlanságba
Mahamandaleshwar Swami Jasraj Puri kommentárjaival

Részletetek a magyar fordításból

Hungarian Translation (C)2023, Yoga in Daily Life

Jáma körbetekintett a világon, majd így folytatta:

- Két önvaló élvezi a helyes világi cselekedetek gyümölcseit. A titkos hajlék rejti őket, amely a Legfelsőbb hona. A Brahman igazi ismerői „fény”-nek és „árnyék”-nak nevezik Őket. Azok a világi emberek is így nevezik Őket, akik táplálják az öt szent tüzet és azok is, akik a háromszoros Nacsikétasz tűzszertartást végzik.

A Nacsikétasz tűz a híd a szertartás végzői számára, ez a legfelsőbb, elpusztíthatatlan Brahman mindazoknak, akik arra vágynak, hogy átkeljenek a túlpartra, ahol nincs félelem. Adassék meg számunkra, hogy uralni tudjuk ezt, Nacsikétasz!

„ Két önvaló élvezi a helyes világi cselekedetek gyümölcseit” – egyikük a Brahman, a Kozmikus Önvaló, másik az Atman, az Egyéni Önvaló, amely a mostani megtestesülésünkben egyedi formát öltött. A tanítások szerint a „szív ürege” rejti őket. Itt nem a billentyűkből és izmokból álló szívről van szó, amely a vért pumpálja a testünkbe. Hanem ez a szív minden egyes sejtünk „szíve”, lényege, középpontja, magja. Az Atman minden egyes sejtünkben ott lakozik. Minden lényben ott az Atman és a Brahman is és mindkettő „élvezi az élet játékát”.

Az emberi civilizáció fejlődése során folyamatosan fejlődött a spirituális gyakorlás módja is, a különféle társadalmi formáknak megfelelően. Jáma most sorra veszi a módszereket, amelyeket az emberek az isteni megközelítésére használnak. Egyesek szertartásokat végeznek, mások a tudás útját választják és vannak, akik az érzékek és az elme uralásának útját. A szertartások azonban értelmüket vesztik, ha gépiesen végezzük, őket, anélkül, hogy értelmüket igazán felfognánk. Az ismeretszerzés, ha tudásunkat nem ültetjük át a gyakorlatba, ego-börtönné válhat. Ilyenkor a kereső úgy vélheti, hogy a tudás, melyre szert tett, azonos az Önvaló igaz ismeretével. A kettő közötti híd pedig a Nacsikétasz tűz!

A Katha Upanisad Nacsikétasz tüze a belső felajánlás. Itt ötvözzük a szertartás fegyelmét és az intellektuális tudást azért, hogy átalakíthassuk a tudatot. Nem ghít és illatanyagokat dobunk egy fizikai tűzbe, hanem a belső fényünk számára teszünk felajánlásokat, a bennünk honoló Önvaló számára. Nem egy fizikai helyet tisztítunk meg és ott építünk tűzhelyet, hanem a testünket és elménket tesszük tisztává, megfelelő helyet készítünk, ahova meghívhatjuk az Isteni Önvalót, hogy jöjjön el és foglaljon helyet.

Azzal, hogy tápláljuk a gyakorlás és önvizsgálat Nacsikétasz tüzét, befelé fordítjuk a tudáskeresés irányát. Nem spirituális könyvekben keresgélünk, hanem önmagunk tanulmányozása segítségével szerezzük meg a tudást, azzal, hogy egyre jobban megismerjük önmagunkat. Ezekkel a tanulmányokkal tulajdonképpen a végtelen Brahman egy olyan megjelenését tanulmányozzuk, amely közvetlenül hozzáférhető a számunkra, merthogy ez a megjelenés nem más, mint a mi saját egyéni lényünk. Ezzel a fajta kereséssel közvetlen személyes tapasztalatot szerezhetünk a „két önvalóról” az ő „titkos honukban”. Tehát Jáma arra bíztat, hogy váljunk a Nacsikétasz tűz mesterévé!

Az önvizsgálat általi spirituális gyakorlás nem hoz egyik napról a másikra eredményt. Olyan ez, mintha egy új embert ismernél meg. Néha lassú és nehézkes az előrehaladás. De a folytonos megfigyelés segítségével megismerjük szokásainkat, reakcióinkat, erőinket és gyengeségeinket, szimpátiáinkat és unszimpátiáinkat. Ha mélyebbre hatolunk, azt is megértjük, mi az, ami igazán boldoggá tesz bennünket. Még mélyebben pedig meghalljuk a „belső dalt”. Ha ennél is tovább folytatjuk a keresést, akkor a tudatunk megtisztul a gyakorlás tüzében és kibontakozik a lényünk valódi kiterjedése és szépsége.