Skip to main content
| Katha Upanisád

Katha Upanisád 22 -- Mi a sréja-préja szervíz?

A Katha Upanisád
Nacsikétasz utazása a halhatatlanságba
Mahamandaleshwar Swami Jasraj Puri kommentárjaival

Részletetek a magyar fordításból

Hungarian Translation (C)2023, Yoga in Daily Life


Jáma így folytatta:

Azok, akikből hiányzik a megértés, akik nem uralják az elmét és folyton tisztátalanok, nem érik el azt a célt. Ők visszatérnek a világi életbe (számszára).
Azok, akikben van megértés, akik uralják az elmét és mindig tiszták, elérik azt a célt. Ők nem születnek újra.
Ha a kocsihajtó átlátja a helyzetet és uralja az elme gyeplőjét, akkor eléri az utazás célállomását, a mindent átható Visnu legfelsőbb honát.


Jáma ezekben a strófákban azoknak a sorsára tesz utalást, akik nem érik el az utazás végcélját. Azt mondja, „visszatérnek a világi életbe”. A Védanta tanítása szerint mindaddig a halál és az újjászületés körében (számszára) keringünk, amíg fel nem ismerjük isteni természetünket és ezáltal egyesülünk a határtalan Brahmannal. Aszerint születünk emberi, vagy valamilyen másféle létformába, hogy milyen hatásokhoz, vagy karmákhoz kötődünk legerősebben. Minden egyes születéssel tovább folytatjuk utazásunkat és vagy közeledünk valódi lényünk megértéséhez, vagy távolodunk attól.

Így írja le ezt az Úr Krisna a Bhagavad Gítában:

A gunákhoz való ragaszkodás a kedvező és kedvezőtlen formákban való újjászületés oka.
(XIII/21)

A számszára, a halál és újjászületés ciklusa mindaddig folytatódik, míg csak utazásunk végére nem érünk, ami az eggyéválás a Brahmannal. De, ha a mostani életünkben nem is érjük el az önmegvalósítást, akkor sem hiábavaló a törekvésünk! Minden cselekedetünk, minden egyes döntésünk, akár sréja, akár préja, egy lépés az úton. Lehet, hogy nem érjük el a célt (az önmegvalósítást), de a pozitív cselekedetek olyan újjászületéshez vezetnek, amely előnyös a spirituális cél szempontjából. Ha ezt észben tartjuk, akkor az élet minden pillanatát remek alkalomnak látjuk, lehetőségnek az előre lépesre.

Fontos itt leszögeznünk, Jáma nem a világtól való visszavonulást ajánlja Nacsikétasznak. Sőt, azzal, hogy az érzékek tárgyait nevezi az ösvénynek, útnak, éppen azt akarja mondani, hogy az érzékek tárgyainak útján haladunk utazásunk során. Igába hajtjuk az érzékek lovait a megértés által, ezzel pedig azt az erejüket, amivel a kocsit húzzák az érzékek tárgyainak ösvényén, át tudjuk alakítani azzá a lendületté, ami spirituális célunk felé visz.

Néhány évvel ezelőtt, a nyári szünidő alatt, megbeszélést tartottunk az Ashram tíz iskolabuszának szervízelése tárgyában. A hathetes szünet elegendő volt mindenféle nagyobb javítás elvégzésére. A háttérből figyeltem a „szakérző bizottságot”, amint megvitatták a szükséges teendőket. Az egyik legfőbb kérdés az üzemanyagfogyasztás csökkentése volt. A gyerekek olyan falvakból jönnek, amelyek gyakran húsz kilométernél is távolabb fekszenek és a dízelolaj az iskola egyik legjelentősebb kiadása. A szokásos karbantartáson kívül elkezdték keresni, milyen egyéb módon lehet javítani az üzemanyaghatékonyságot. Az egyik busznak volt egy nehéz csomagtartó a tetején.

- Használjátok-e azt a csomagtartót?
- Sose használjuk!
- Leszedhetnénk? Legalább 150 kiló a súlya! Gázolajat spórolnánk vele!
- Hát persze!

A gumiabroncsok méretét is kicsit csökkentették, mivel ezekre a rövid utakra nem kellenek a buszokra olyan nagy kerekek. Egyik buszon a nehéz, hátra tolható üléseket egyszerűbbekre cserélték, ezzel több gyerek fért fel a buszra és az új ülések könnyebbek is lettek. Ezek mind kicsi és látszólag lényegtelen változtatások, ám együttesen mégis jelentősen csökkentették a gázolajfogyasztást. Ez elindított egy gondolatfolyamot...

Ahogy Jáma mondja, utazunk. Képzeld el egy pillanatra, hogy csak egy tank benzinünk van az útra. Arról van valami elképzelésünk, merre is kellene menni, de nem igazán tudjuk, mennyit kell utazni. Hogyan biztosíthatjuk be, hogy odaérjünk? Az első lépés az, hogy ne pazaroljuk az üzemanyagot! Hasonlóan ahhoz, ahogy a bizottság csökkentette a buszok gázolajfelhasználását, tudjuk-e mi is csökkenteni az „élet üzemanyag” fogyasztásunkat? Sokféle lehetőség áll rendelkezésre, mindenki számára más-más, de megpróbálkozhatunk például az alábbiakkal.

Energiát pazarlunk az alaptalan aggodalmaskodásra, a rossz szokásokra, a visszafojtott – fizikai és mentális – feszültségekre, az értelmetlen pletykálkodásra, tévénézésre, netezésre, stb. Az is fogyasztja az energiát, ha nem világosak az életcéljaink és folyton letérünk különféle mellékutakra. Ha idönként beiktatunk egy-egy „elme karbantartást”, áttekintjük a dolgainkat, az sokat segíthet abban, hogy a behatárolt mennyiségű üzemanyagunkkal távolabbra tudjunk eljutni!

Azt a nevet adhatjuk ennek a karbantartásnak, hogy „préja-sréja szervíz”.

 

Pin It