A Katha Upanisád
Nacsikétasz utazása a halhatatlanságba
Mahamandaleshwar Swami Jasraj Puri kommentárjaival

Részletetek a magyar fordításból

Jáma így folytatta.

- Kedves Nacsikétasz! Az avidja (tudatlanság) és a vidja (tudás) nagyon távol áll egymástól, és a kettő teljesen eltérő eredményre vezet. Látom, hogy te szomjazod a tudást, hiszen a kísértés, ami elé állítottalak, nem tántorított el a célodtól. Vannak, akik nagyon bölcsnek gondolják magukat, holott a tudatlanság állapotában leledzenek. Őket balgáknak is nevezhetjük. Kanyargós utakon rohangálnak, hiszen ezeket tartják fontosnak. Valójában vak vezet világtalant. A tudatlan, aki képtelen a megkülönböztetésre, akit elkápráztat, elvakít a gazdagság és a pompa, nem leli meg a kivezető utat. Ők azt hiszik, csak ez a világ a létező, nincs semmi ezen túl.

Így ők – kedves Nacsikétasz – újra meg újra énhozzám jutnak el!

Hungarian Translation (C)2022, Yoga in Daily Life

Hogy lehet tudatlan, aki látszólag bölcs? Jáma itt az olyan bölcselkedőkről beszél, akiknek a tudása a múlandó és átmeneti anyagi világban gyökerezik. Rendelkezhet ugyan egy tudós, vagy egy pap mélyreható ismeretekkel a szent szövegekről, s az írásokban tárgyalt fogalmakról, azonban csak akkor érik benne ez az ismeret bölcsességé, ha ezek a fogalmak kivirágzanak és gyümölcsöt hoznak – azaz akkor, ha fel is ismeri önmagában azt, amiről korábban ismereteket szerzett.

Az anyagi világról szerzett ismereteink azon alapulnak, amit a fizikai érzékszerveinkkel felfogunk. Méréseket végzünk, következtetéseket vonunk le és emlékezetünkbe véssük az így szerzett ismereteket. Ezek azonban, mivel természetüknél fogva a „megismerés szerveire” vannak utalva, behatároltak. A jógabölcselet szerint a megismerés szervei az érzékszervek és az elme, ide tartoznak a mérőeszközeink is. Mivel ezeknek az érzékelése korlátozott, sokminden nem jut el a tudatunkig.

Vegyük példának a hallást! Sok olyan hang létezik, amelynek frekvenciája kívül esik a fül frekvenciatartományán. De vannak olyan hangok is, amelyeket az elme szűr ki, megakadályozza, hogy eljussanak a tudatunkig, azért, hogy arra tudjunk összpontosítani, amire szükséges. Továbbá általában a hangos hangokat halljuk meg. De mi van a halk, távoli hangokkal? Lehet, hogy észre se vesszük ezeket, pedig léteznek! Mindegyik érzékszervünk hasonlóképpen behatárolt. Ezáltal a világról alkotott felfogásunk az egésznek csupán egy része. Úgy érezzük, jól ismerünk valamit, ám valójában csak egy kis szegletét ismerjük.

Egy tudományos kutató azokat a fogalmakat teszi magáévá, amelyeket az adott korban a világegyetem, a valóság magyarázatára használnak. A világról alkotott tudományos kép egészen más napjainkban, mint száz évvel ezelőtt. Valaha a tudomány azt állította, hogy a Föld lapos. A mai elméletek hasonlóképpen nevetségesnek tűnhetnek majd száz év múlva. A tudományos ismereteink behatároltak és változnak, de a bölcsesség, amit Jáma tanít, örök.

A társadalmak ugyancsak a saját nézőpontjuk szerint ítélik meg, mi a jó és mi a rossz. A történelem során az uralkodói körök elvei, ideáljai adták mindig az iránymutatást. Ahogy változik egy társadalom szemlélete, vele változnak az értékei és elvei is.

Jáma viszont azt tanítja, hogy léteznek olyan elvek, amelyek felül állnak ezen az anyagi, látszólagos világon és azokban rejlik az igazi tudás, az igazi bölcsesség. A Jáma által felkínált tudást nem lehet könyvekből megszerezni, nem lehet iskolában megtanulni. A tudást, amit Jáma tanít, vidjának nevezik. A vidja a tanulmányozásból (srávana), az elmélkedésből (manana) és végül a felismerésből (gjána) származik. A tisztánlátás és a megértés balső békéje által válhat behatárolt elménk a vidja kezelőjévé. Áldás és megtiszteltetés vele lenni.

Azzal tesszük meg az első lépést a vidja felé, ha rendre a sréjákat választjuk, ugyanis, ha a jó irányba haladunk, kivirágzik bennünk a tudás. A préják eltávolítanak a megértéstől. Türelemre és önmagunk iránti megértésre van szükségünk ahhoz, hogy a sréja választások szokásunkká válhassanak. Ha a korábbiakban mindig a könnyű és a kellemes irányba haladtunk, nem várhatunk azonnali változást. Mnden apró döntés hozzájárul azonban egy nagyobb fordulathoz, és idővel lényünk átalakul, kibontakozik bennünk a bölcsesség.